Virtuális boncolás 2. – EGY UTCASARKI KÖPKÖDŐ – (YGIRIMLÁYN A)

Virtuális boncolás 2.

EGY UTCASARKI KÖPKÖDŐ – (YGIRIMLÁYN A)

Ott, egy csontsarokban
meglapul egy nyálzsák,
s köpettel látja el
mindenkinek száját.

Nélküle nem tudnánk
lenyelni már semmit,
sem száraz falatot,
sem összegyűrt fecnit.

Véleményt nyilvánít
nedves szövegével,
érzelemmel telve
vitatkozik, érvel.

Igazságérzéke
cserben sosem hagyja,
legyen az bárkinek
szeme vagy az arca.

Amikor elvakult,
bizony téved néha,
szembeköpi magát,
bár téged vett célba.

“Virtuális boncolás 2. – EGY UTCASARKI KÖPKÖDŐ – (YGIRIMLÁYN A)” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Jó reggelt Keni!

    Köszönöm szvaidat, bár a versek nem újak, az említett könyvemben "Íme, ez az én testem," megtalálhatóak, de úgy gondoltam, hogy megosztom "boncolási tapasztalataimat", másokkal is, hiszen testünk ismerete sokkal fontosabb lenne, mint sok más fölöslege dolog, talán így jobban vigyázunk majd rá.

    Üdv

    Barátod

    A

  2. [b][center][color=#ff3366]Kedves Attila !

    Versedből megtudhattuk, hogy milyen nagy jelentőséget adjunk a nyálmirigyünknek és, hogy élni nélküle szinte lehetetlen volna,,,
    És itt nem főképpen a szembe, vagy arcba-köpősdire gondolok, bár a primitívebb dühöngők legtöbbször erre használjak, hogy a nyáluk essen ki !

    Jó kis anatómusú vers ez is ! /A könyvedben már találkoztam vele – szerencsémre,,,/

    Barátsággal !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!