Csodás tavasz 2.

Csodás tavasz 2.

Csodás tavasz, nem álom, valóság,
földre alászállt Mennyei varázs.
Virághímes fák körül illatár,
öröm dallamát méhrajok zsongják.

Pitypangtól sárgul, pompázó a rét,
szárnyát kitárva, pillangó repdes.
Halkan csobog völgy mélyén a csermely,
víztükrén játszva megvillan a fény.

Változik nap, mint nap a táj arca,
Kék ég mosolya megpihen rajta.
Áradó áldás, arany napsugár.

Melege kibont sok – sok új csodát,
tulipán, jácint bimbója feslik.
A holnapot új színekre festik.

Schvalm Rózsa

(2018-04-23)

“Csodás tavasz 2.” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. "Melege kibont sok-sok új csodát"
    Nagyon szép,gratulálok: Attila

  2. [b][center][color=#cc3366]Kedves Rózsa !

    Ez egy idilli és festőien szép képi versed lett, ráadásul szonett formájában !

    Örömmel gratulálok !

    – keni -[/color][/center][/b]

  3. Drága Rózsa!

    A sok szomorú vers után felüdülés volt olvasni a Te csodás tavaszodat.
    Gratulálok sok szeretettel: Icu(f)

  4. Kedves Rózsa !

    Gyönyörű tavaszi versedhez,szeretettel gratulálok

    Tibor

  5. Kedves Rózsa!
    Csodás tavaszod örömmel olvastam.
    Szeretettel: Viola (f)

Szólj hozzá!