A lovakat lelövik…

Összes megtekintés: 254 

A lovakat lelövik…

Nyihog az istálló,
dobog a lópatkó.
Versenyre készül a
sok csoda mén.

Megáll a levegő.
Feszül a remegő
paripa, sörénye
az égig ér.

Toporog a tömeg.
– Vajon ki nyeri meg?
Kedves a legjobb. De
szólani fél.

Retteg a kis zsoké.
Hogy fogja majd vissza,
mi lesz, ha lova a
célba beér?

Indul a menet, s a
száguldó Kedvesnek
szárnyai nőnek, most az
élet a tét.

Odafönn a nagy úr
sápad meg pirosul,
látcsöve makacsul
ül a szemén.

Fejét sem fordítja,
jelet ad bólintva,
s bukik a paripa.
Folyik a vér.

Felhördül a tömeg,
s lassan elszédeleg.
Álom volt az egész.
Csúf véget ért.

“A lovakat lelövik…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. [b][center][color=#cc3366]Kedves Katalin !

    Én értékelem a versed mondanivalóját is, de többnek tartom azt, hogy ezt jambikus – időmértékes verselésben – írtad meg !

    Nagyon jól hangzó dallamos, ütemes szépen futó vers lett, mint ahogy a lovak futnak – t, amihez

    Gratulálok !

    – keni -[/color][/center][/b]

    – keni –

  2. hello kedves Katalin !
    Köszöntelek , gratulálok ,micsoda álom ….. vala versben megfogalmazva :

    "Felhördül a tömeg,
    s lassan elszédeleg.
    Álom volt az egész.
    Csúf véget ért."

    Maradok baráti tisztelettel ,Kellemes szép hétvégét ,vidám alkotókedvet kivánok neked. üdv.shf/Istvan

Szólj hozzá!