Összes megtekintés: 254
A lovakat lelövik…
Nyihog az istálló,
dobog a lópatkó.
Versenyre készül a
sok csoda mén.
Megáll a levegő.
Feszül a remegő
paripa, sörénye
az égig ér.
Toporog a tömeg.
– Vajon ki nyeri meg?
Kedves a legjobb. De
szólani fél.
Retteg a kis zsoké.
Hogy fogja majd vissza,
mi lesz, ha lova a
célba beér?
Indul a menet, s a
száguldó Kedvesnek
szárnyai nőnek, most az
élet a tét.
Odafönn a nagy úr
sápad meg pirosul,
látcsöve makacsul
ül a szemén.
Fejét sem fordítja,
jelet ad bólintva,
s bukik a paripa.
Folyik a vér.
Felhördül a tömeg,
s lassan elszédeleg.
Álom volt az egész.
Csúf véget ért.
Köszönöm keni a véleményezésed.
Üdv: Kati
[b][center][color=#cc3366]Kedves Katalin !
Én értékelem a versed mondanivalóját is, de többnek tartom azt, hogy ezt jambikus – időmértékes verselésben – írtad meg !
Nagyon jól hangzó dallamos, ütemes szépen futó vers lett, mint ahogy a lovak futnak – t, amihez
Gratulálok !
– keni -[/color][/center][/b]
– keni –
Kedves Icám! Reméljük, hogy nem lesz valóság.
Szeretettel: Kati
Jó, hogy csak álom volt!(f)
Kedves István! Köszönöm a hozzászólásodat. Igen, sajnos, hogy csak álom…
Üdv: Kati
hello kedves Katalin !
Köszöntelek , gratulálok ,micsoda álom ….. vala versben megfogalmazva :
"Felhördül a tömeg,
s lassan elszédeleg.
Álom volt az egész.
Csúf véget ért."
Maradok baráti tisztelettel ,Kellemes szép hétvégét ,vidám alkotókedvet kivánok neked. üdv.shf/Istvan