Bliccelek?

Bliccelek?

Miért látom a síneket hajlani?
Hiszen vasszegecsek öltik
beton talpfákra és futnak
menetrend szerint a világba.

Miért érzem, hogy minden
váltónál egy új rím csattan
a sorvégre és még felbukkan
egy hexameter is, halkan
zsong ki a kattogásból.

Miért látom a világot térben
és időben kerek egésznek?
Miért indultam és hová vajon?
Vagy csak jött egy alkalom,
hogy a semmiből partra
kapaszkodjam? Kihasználom?

Van jegyem, vagy bliccelek?

“Bliccelek?” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Kati

    nálam a "dolgoknak" két formája van…amelyet álmodok..és a valóság….nagyon szeretem őket keverni…..szeretek "úszni"..s nem számít látok-e partot…inkább az álmok felé hajlok….

    ez van…:))

    üdv
    iMRE

  2. Kedves Imre! A dolgok vajon olyanok, amilyeneknek látjuk őket? Szerintem, míg meg nem ismerjük, azt hisszük, olyanok. A semmi is valami kell, hogy legyen, csak nem tudjuk, mi az. A part azért biztos pont az életünkben, akár jeggyel, akár bliccelve, mindannyian afelé törekszünk. Tetszett a versed.
    Üdv: Kati

Szólj hozzá!