Verskufár
Cigányszekér zörög, a ponyva rajta
a rím s a ritmus, borzos háremed.
A gondolat törött cserép, a vajda
koszos kezével int, s fizet neked.
Vigéckedő vagy, széles útra rátért,
és hajt tovább a dicsvágy hátszele.
A jussodat pár bókoló barátért
elárulod, de kit szolgálsz vele?
Olyan máz nincs, mi téged eltakarna,
az ég sem ad szavadnak több hitelt.
Elég lesz majd erőd s a díjak arra,
hogy veszted méltósággal elviseld?
Köszönöm szépen Ica, Eta, Horla, hogy megtiszteltetek a figyelmetekkel és a véleményetekkel! Remélem, nem azért elgondolkodtató, mert nem érthető… 🙁 :))
Elgondolkodtató remek versedhez szeretettel gratulálok: Ica
Komoly.
sajnos sok ilyen ember van..
Gratulálok, nagyon jó, elgondolkoztató vers! (f)
Köszönöm szépen, hogy itt jártatok és hozzáfűztetek pár gondolatot! Oriston, remélem megértetted, azért nem akkora grandiózus alkotás, mint Munkácsy festményei, de megtisztelő, hogy egyáltalán szóba került. 🙂 Kedves Kati, szerintem nem létezik tökéletes vers, de nagyon köszönöm!
[b][center][color=#cc3366]Kedves Zina !
Komoly gondolatok egy nagyon kitűnő versben megírva,,,
Csak gratulálni tudok szoros, tömörségéhez,,,
Üdvözöllek !
– keni -[/color][/center][/b]
Drága Zina!
No,ez aztán a vers! Sok mindenkinek ajánlanám szíves figyelmébe, egyrészt olvasásra, másrészt tanulságul.
Hatalmas gratulációm: Icu(f)(l)
Kedves Zina!
Olvastam, és olvastam, ismét csak olvastam és megértettem… vagyis igyekeztem megérteni.
A versed olyan érzéssel töltött el, mintha Munkácsy /Lieb/ Mihály egyik grandiózus festménye előtt állnék, és beleszédülnék a Megfeszített fájdalmába…
Kitűnő, egybeszabott költemény.
Köszönöm az élményt, üdvözöllek: ;)riston
Tökéletes vers.
Üdv: Kati
Valaki nagyon kivágta a biztosítékot nálad…:|