Az élet játéka

Az élet játéka

A kisgyerek ha játszik, felnőtt szeret lenni,
nem tudhatja előre, gyorsan fog ez menni.
A problémákat játsszák, s mindent megoldanak,
csodálatos módon ledőlnek a falak.

Felnőttem, egy gondot újabb baj követ,
csak kapkodom a fejem, vajon még mi jöhet?
Emlékek tömegén szívesen látnék át:
Hogy kell jól játszani az élet játékát?

“Az élet játéka” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Szia Anikó!

    Ugye, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem agyalnánk túl néha a dolgokat, hanem gyermeki egyszerűséggel, lazán vennénk? 😉

    Köszönöm, hogy olvastál! (f)

    Julcsi

  2. Szia! Nagyon tetszik a vers különösen az utolsó kérdés, elgondolkodtató 🙂

  3. Kedves Viola!

    Így van, a "végső számadásnál" majd kiderül, milyen osztályzatokat szereztünk az élet iskolájában 🙂
    Köszönöm az olvasást (f)

    Szeretettel

    Julcsi

  4. Kedves Icu!

    Sajnos nem, pedig jó lenne gyermeki könnyedséggel venni az akadályokat 🙂
    Köszönöm a hozzászólást! (f)

    Szeretettel

    Julcsi

  5. Kedves Rita!

    Sokszor elgondolkodom, mennyire lazán vettem a problémákat, és ahogy múlnak az évek, egyre félénkebben közelítek a megoldások felé. Biztos a tapasztalatok óvatosabbá tesznek. 🙂

    Köszönöm szépen! (f)

    Szeretettel

    Julcsi

  6. Kedves Julcsi!
    Addig-addig játszogatunk, míg eltűnik a játszótér. Jól látod a dolgokat, de még fiatal vagy és az élet tartogat meglepetéseket. Sajnos, csak utólag tudjuk meg, hogy mit, hogyan csináltunk.
    A legjobbakat kívánom szeretettel: Viola (f)(f)(f)

  7. Ez így van kedves Julcsi!
    Hamar elszállnak a gyermek évek, nem mindig sikerül jól játszani tovább.:)
    Szeretettel olvastam: Ica

Szólj hozzá!