Igazságot Magyarországnak!
Hét vezérek fényes csillag útján,
Indultak, hogy megtalálják a messzi új hazát.
A Jövőjüket a vérükkel pecsételték meg,
Árpád apánk Verecke-hágót átlepte.
A vérből királyok nemzedékei születtek,
Felépült egy ország, olykor virágzó nemzet.
Idegen népek taposták a földbe,
Rabigát róttak a nyakunkra ezredévre.
Tatár vérebek porig égették fel országunk,
Az oszmán félhold 150 évig takarta a napunk.
Kétfejű sas torkunkat marta karmaival,
Anyaföldünk régi határait darabjaira boncolva.
Drótjain rángatott egy diktátor-bábmester,
Kommunisták vörös csillaga ragyogott az égen.
Vasfüggöny lehullott, elkezdődött egy új világ,
Nem változott semmi, maradt a kín és rabság.
Hosszas szenvedés és súlyos láncok után,
Szívünkben remény lángot gyújthat talán.
Ha piros-fehér-zöld betűkkel lesz az égre írva:
Igazságot Magyarországnak!