Anyák napjára
Jaj annak, aki árva.
Százszor is jaj,
aki árvaságra született.
Langy-puha öl
óvta-vigyázta,
majd sírva lökte
e tüske-világra.
Még nem is eszmélt,
már szerzett sebeket.
Idegen kéz súrolta a testét,
mely ugyan nem ütött,
de nem is ölelt soha.
Minden szava
közönynek ütődött,
berozsdált nappalok
és csikorgó esték
voltak az otthona.
A sorban mindig
a sokadik volt,
ki nem fontos senkinek.
Azt sem tudták,
hogy álmodik,
s ő sem, ki fejti meg.
És amikor húsából-véréből
kisgyermek született,
akkor kezdte tanulni,
milyen is az a fájóan gyönyörű
anyai szeretet.
Kedves Viola! Köszönöm, hogy elolvastad a verset. A lányaim szeretnek, legalábbis biztos pontnak tartanak az életükben. Nekem vannak kétségeim, hogy mindent jól csináltam-e.
Kedves Katalin!
Érdeklődve és együtt érzéssel olvastam megható versed és örülök a befejezésnek. Kívánom, hogy legyen viszonzása is a szeretetednek, mert e nélkül, mit sem ér az anyaság. Tapasztalatból írom.
Szeretettel kívánom a legjobbakat: Viola (f)(f)(f)
Kedves Rita! Talán az egykori árvának csak hiánypótlás…
Szeretettel: Kati
Kedves Ica! Valahogy felnőtt korában jut eszébe az embernek, hogy mennyire hiányzott.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Sajnos elszenvedője voltam a szülői szeretetnek.
Versed hűen tükrözi.
Szeretettel: Ica