Anyák napjára

Összes megtekintés: 208 

Anyák napjára

Jaj annak, aki árva.
Százszor is jaj,
aki árvaságra született.
Langy-puha öl
óvta-vigyázta,
majd sírva lökte
e tüske-világra.
Még nem is eszmélt,
már szerzett sebeket.
Idegen kéz súrolta a testét,
mely ugyan nem ütött,
de nem is ölelt soha.
Minden szava
közönynek ütődött,
berozsdált nappalok
és csikorgó esték
voltak az otthona.
A sorban mindig
a sokadik volt,
ki nem fontos senkinek.
Azt sem tudták,
hogy álmodik,
s ő sem, ki fejti meg.
És amikor húsából-véréből
kisgyermek született,
akkor kezdte tanulni,
milyen is az a fájóan gyönyörű
anyai szeretet.

“Anyák napjára” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Viola! Köszönöm, hogy elolvastad a verset. A lányaim szeretnek, legalábbis biztos pontnak tartanak az életükben. Nekem vannak kétségeim, hogy mindent jól csináltam-e.

  2. Kedves Katalin!
    Érdeklődve és együtt érzéssel olvastam megható versed és örülök a befejezésnek. Kívánom, hogy legyen viszonzása is a szeretetednek, mert e nélkül, mit sem ér az anyaság. Tapasztalatból írom.
    Szeretettel kívánom a legjobbakat: Viola (f)(f)(f)

Szólj hozzá!