A vég kezdete
Aszfalthéjú istentelen város,
Betonszívű modern Bábel;
tornyai a magas égbe szöknek,
csúcsain a delelő Nap pihen el.
Ott Ramman, Sirrus nem vigyázza
már Marduk örök álmát,
fekete arany istene mossa
kéjjel pénztengerében lábát…
…Semmi sem örök itt e földtekén,
minden az enyészet ölébe hull.
óh, az ember mindig nagyon okos,
ha elbotlik felkel, de soha nem tanul…
Kerubok és szeráfok előtt esik térdre,
süpped bűneibe a Föld ezer népe,
csillagtalan éjszakák csendjén
lüktet majd a rémült magány vére.
versus
Virággal hímzett szelíd rétek,
rejtekadó, madárdalos erdők
százados fái fészkeket ölelnek,
s lombjuk közt delelnek a felhők.
Itt templom tornya vigyázza
az ezeréves Krisztus-hitet,
(a fény hídját a kormos ég felett),
zsoltárait a szivébe zárja.
Ha szőke kalászokat fésül a szél,
sorvad az árnyék, délibáb szédeleg,
ha pipacsok égnek, lobog a lég,
s a napsugár fon az égre pacsirta éneket.
Ha ablaküvegre virágot rajzol
szunnyadó sötétben a jégarcú tél,
ha az idő ráncain borzong a hideg,
s csillagok közt csikorog az éj…
…Nem vágyok akkor én fényes tornyokba!
Itt szisszenjen fel minden bajom,
itt lobbanjon el lelkem sápadó fénye,
mert Bordány az én szeretett Dubajom!
Bordány, 2017 december 15-27
Köszönöm Ica!
Köszönöm hogy olvastál, szép hétvégét kívánok!
;)riston
Szép költeményedhez szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm Julcsi, hogy itt jártál!
A megtisztelő szavaid enyhe pírt csalnak az orcámra.
Mottóm:
"Óh, tudd azt, a szavak mit sem érnek,
ha a száj mondja csak, és nem a lélek!"
Üdvözöllek szeretettel:
;)riston
Kedves ;)riston!
Én nem vagyok ugyan szakértő, de ez már nem amatőr költészet (túlnő rajta) – szerintem.
Tetszik, hogy "inkább nézem az abonyi kettőt, mint Majlandban azt a harminckettőt".
Nagyon jó vers. 🙂
Szeretettel
Julcsi
Köszönöm szépen megtisztelő szavaidat, kedves [color=#cc0000]keni[/color]!
Ezt a versemet kérésre írtam, és büszkén jelentem, a könyvtárunkba ellátogató irodalombarátokat ez fogadja.
Számtalan visszajelzést kaptam, hasonlóakat, mint ahogyan Te is megfogalmaztad.
Üdv.: ;)riston
[b][color=#6600ff]Kedves :|riston !
Versedben elindulsz egy majdnem virtuális világból, ahol még a boldogság is aranyban fénylik és mérik, majd szépen visszatérsz Bordányba a szőkülő, pipacsos búzatábláid közé, ahol egykor bölcsődet ringatták, és ahol csak ott érzed jól magad – és reméled hamvaidat is itt fogja szétszórni a szél,,,
Nagyon szépen felépített, míves vers, amely komoly széleslátóségedről ad nekünk tanúbizonyságot,,,
K I V Á L Ó vers lett ez is, mint eddig mind !
Üdvözöl !
– keni -[/color][/b]