Virtuális boncolás 3. – DOLCE VITA – (YGIRIMLÁYNSAH A)

Virtuális boncolás 3.

DOLCE VITA – (YGIRIMLÁYNSAH A)

Mélyen a hasüregben
Én kényszerből születtem,
Hogy elkerüld a kómát,
A jólétnek a kórját;
Ez ám a dolce vita,
Mit nem ismert egy szkíta.

Ha túl édes az étek,
Nélkülem kín az élet,
Osszad be jól az időt,
Mert ami egyszer kinőtt,
Csonkban csak fantom marad,
Kit nem ismer meg agyad.

Az egy halálos vétek,
Ha elönt a zöld méreg;
Búsulok az egészen,
Míg magamat emésztem,
S mint éhes kannibálok,
Testembe lyukat rágok.

Mikor malignus vagyok,
Érzed? faképnél hagyott
Szerencséd, a kölcsönvett
Jólét, mit bölcsődbe tett
A sors vagy a véletlen,
Így lesz sötét fényedben.

Tőlem kapott ihletet,
Ki már túlról integet;
Híres lettem, mint regény,
Szavakkal teli edény,
S ha szétszórnak a szélbe,
kérdem:
Vajon mindez megérte?

Szólj hozzá!