Van a semmi
Van a semmi, mint egy tárgy.
Zsúfolt, fáradt mindennapok
ólommá őrlik a csendet,
alig lélegző percek peregnek.
Megszoktam már, hogy élek.
Összeszaladnak a mondatok,
a szavakat mindet lenyelem,
magamra gyújtom csendben
az összes elhibázott versem.
Nem tegeződöm a csodával,
mert van a semmi, nem lehet
megírni, terhes a nappal, az éj
a Holddal, illat a rozmaringgal.
Terhes a semmi, angyalaimmal.
Kedves [b]Keni, Kati, Julcsi, Horla [/b]
Úgy gondoltam egyszer meg tudom fogni a semmit, talán egy kicsit sikerült.:)
Köszönöm a kedves hozzászólásokat.
Szeretettel: Ica
sajnos a "semmi" sokszor igazán megfogható, ide-oda tologatható, mint egy tárgy,
és nem mindig a "valami" hiánya…
De azt hiszem, mint versed is mutatja, azért megírni meg lehet…(l)
Kedves Ica!
"magamra gyújtom csendben
az összes elhibázott versem"
Olyan is lenne? Amiket eddig olvastam – nekem legalábbis őszintén mind tetszett – ahogy ez is.:)
Szeretettel (f)
Julcsi
Kedves Ica! Tetszik a versed. Néha a semmi nyomasztóbb, jobban kitölti a tér-időt, mint a minden.
Szeretettel: Kati
[b][i][color=#993300]Kedves Icám !
Lám-lám néha a semmiből is születhet valami, ha nem is megy olyan könnyen, de lám Neked mégis sikerült valamit kihoznod ebből is és ez;
NEM SEMMI !
Szeretettel !
– keni -[/color][/i][/b]
Kedves Rita!
Köszönöm, hogy olvasol. Néha előfordunak ilyen érzetek, amit valóban nehéz megírni, van, hogy sikerül…;)
szeretettel: Ica