Gyógyulás

Összes megtekintés: 204 

Gyógyulás

Itt állok, épp a nap alatt,
árnyékomat se látni.
Lehet, hogy nem is létezem,
s lelkemre léphet bárki?

De jó anyám, a földanya,
meleg tenyerét nyújtja,
fűvel, virággal betakar,
s féltőn fülembe súgja:
-Testet öltött anyagod még
elmenni innen nem akar.

Apám, az ég, a szigorú,
lelkemet visszadobja.
-Maradj csak lenn még egy kicsit,
nem jött még el az óra.

Felhők gyűlnek a nap köré,
én árnyékomon állok.
s ha nem is nagyon szívelem,
de élem e világot.

“Gyógyulás” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves keni ! Csordogálok a medremben, de néha azért ki is öntök, csak úgy, önmagam kipróbálása miatt.
    Örülök, hogy elolvastad a verset.
    Üdv: Kati

  2. [b][i][color=#993300]Kedves Katalin !

    Mindenek előtt örülök, hogy meggyógyultál,,,
    Tudom milyen érzés már fél lábbal a másvilágon állni, az árnyékban, mert engem is négyszer mentettek már meg a halál küszöbén,,,
    De engedd meg mai mottómat Neked is elmondhassam, bár az üzenőfalra is feltettem már;

    *[u]Minden víznek a maga medrében kell folynia*[/u] és hozzáteszem minden emberi életnek is,,,
    Ami tehát megíratott az be is teljesül,,,
    A mi dolgunk, és lehetőségünk, hogy mindezt végig csináljuk, amíg él a remény.

    Szeretettel olvastalak !

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!