Medrében halad

Medrében halad

Medrében halad az időfolyam,
partjain túl soha – soha nem lép.
Pihenni meg nem áll, nem is rohan,
monoton múlatja minden percét.

Hullámzó benne a történelem,
rendíti gyakran vad viharzóna.
Nem múlnak nyomtalan az ezredek,
pókhálójával bűn körbefonja.

Foglya az ember, mint Ádám utód,
börtönének kulcsa fénylő kereszt.
Krisztus öleli a szabadulót,
ki megragadja a mentő kezet.

Medrében halad az időfolyam,
de a végtelenbe simul egykor.
Bölcs legyél, a döntést ne halogasd,
ISTEN ajándékát fogadd el most!

Hálás szívvel borulj le előtte!

Schvalm Rózsa

( 2018-04-28)

“Medrében halad” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Gyönyörű a hangzása a versnek és a mondanivaló is magáért beszél. Gratulálok!

  2. Drága Rózsa!
    Gyönyörű versed békés, megnyugtató. Örömmel olvastam, mint mindig.
    Szeretettel: Viola (f)(f)(f)

  3. [b][i][color=#993300]Drága Rózsa !

    Van egy régi, bölcs, ősi mondás;

    *Minden víznek a saját medrében kell folynia*

    Én hozzátenném, hogy minden ember életének is, és a torkolat, a végállomás, csak Isten színe előtt érhet véget,,,

    Szívesen olvastam megint , bölcs és okos érvelésedet, mit mindig is küldesz nekünk !

    Sok szeretettel !

    – keni -[/color][/i][/b]

  4. Kedves Rózsa
    Meghitt gyönyörű versedhez
    Sreretettel gratulálok

    Tibor

Szólj hozzá!