Szárnyalok

Szárnyalok

Szárnyalok,
aztán a mélybe zuhanok
nem akarok.
Erős vagyok mint a föld anya
ki saját sebeit egyedül gyógyítja
és nem engedi el sem a tengert,
sem a hegyeket, lágyan öleli
magához vad viharban a völgyeket.
Én el nem engedem kezedet,
kapaszkodj belém mint a fa teszi,
mikor gyökereit a szél ki akarja tépni,
És búj árnyékom mögé ha forrón süt a nap,
égessen engem, csak te sértetlen maradj.
Szárnyalok
aztán a mélybe zuhanok
nem akarok.

Kondoros 2018 május 2 Oláh Péterné Jantyik.

“Szárnyalok” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Én féltést, bizonytalanságot is erzek, az elsô olvasásra bátorságot sugárzó vrsedbôl, Rzsike. Tevedék?
    Gratulálok,
    G.

  2. (f)valamennyien szárnyalni szeretnénk. És valamennyien erőt akarunk mutatni szeretteinknek még akkor is, amikor kétségeink vannak…

    És sokszor vagyunk pengeélen a szárnyalás, és zuhanás között.

    Gratulálok versedhez!

  3. [b][i][color=#cc0066][center]Keni nagyon köszönöm.(l)[/center][/color][/i][/b]Különleges most a lelki világom.Majd később talán az is versbe foglalható.(f)[/center][/color][/i][/b]

  4. [b][i][color=#993300]Kedves Rzsike !

    Valamennyien szeretnénk szárnyalni, de nem lezuhanni utána a mélybe, ha már egyszer végre fent vagyunk,,,
    És másokat is szeretnénk szárnyaltatni magunkkal vinni, hogy lásson fentről többet mint lent van,,,

    Igazi női verseben az a szép, hogy anyai és férjes ösztöneid csak a féltésre koncentrálod ki, hisz mindenkit meg akarsz óvni, védeni, hogy csak egy hajszála se görbüljék meg,,,

    Ez egy különleges lelki vers !

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!