HAMVADÓ EMLÉK

HAMVADÓ EMLÉK

Ahogy jössz felém, szemed varázsa átfon
Polipkar-ölelésed roppant – mégis édes
Csókkal viszonoznám, de jéggé hűlt az ajkam
Lehull’ két karod, szemed könnyes-beszédes
Rég közeledtél ilyen megtörten hozzám
A hosszú út porát már rég nem átkozom
Csak a vágy csillan fel épp úgy, mint régen
– megbántottál, magamra hagytál –
Ezt, megbocsájtani sohasem fogom.

Szívemnek örök, szép emlék maradtál,
de gőgös márvánnyá kövült
bennem az átélt fájdalom.

Kékestető,2018.04.22. F.egri Rózsa(Vadvirág)

“HAMVADÓ EMLÉK” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Megértelek, átérzem lelki világodat és lázadásaidat is. Nehéz elfogadni a nemszeretem helyzeteket, pedig, sajnos, ezzel van tele az élet, aki nem volt olyan szerencsés, hogy egy életre megtalálja az igazi párját. Nekem elhiheted.
    Szeretettel kívánom a legjobbakat: Viola (f)(f)(f)

  2. [b][i][color=#993300]Kedves Rózsám !

    Amikor már csak hamvadó emlékké vált benned minden a múltból, minek még tetézni azzal, hogy;

    *de gőgös márvánnyá kövült
    bennem az átélt fájdalom.*

    De ha már így van benned, én azt is megértem,,,,

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/i][/b]

  3. Pedig azt hinné az rmber, hogy a tiszta hegyi levegô gyógyít szívet, lelket ( is)…
    S neked pont itt „ kövülnek gôgös márvánnyá“ az emlékek.
    Rózsa, én azert remelem, hogy költôi túlzások is vannak a dologban…
    Szeretettel voltam(f)
    Gitta

Szólj hozzá!