Könnycseppekkel írom levelem

Könnycseppekkel írom levelem

Könnycseppekkel írom a levelem,
kusza betűk szerteszét gurulnak,
lelkem síró folyamai ömlenek,
lassan törnek elő, papírra folynak.

Könnycseppekkel írom ezt a verset,
lélegzeted eláll, mikor olvasod,
márvány heggyel jól szívedbe véstem
mindazt a szépet, mit kívánhatok:

Kívánom a fák ágain a zöldet,
mennybéli égen harmatos szellőket,
kívánok szívedre varázslatot,
hogy szebbnek lásd ezt a gonosz világot.

Kívánok neked álmokat, békét,
fejed alá szalmát, ágyadra gyékényt,
takaród legyek én magam, s a párnád
ölelő karom, mely erős, mint márvány.

Kívánok ereidbe forró vért,
lüktetést, patakokban áradást,
szerelmünknek izzó, vörös egén
perzselő meleget, s örök lángolást.

Könnycseppekkel írom ezt a verset,
kuszán, mert a betűk szanaszét gurulnak,
Lelkemből kitört lángba borulás
ez a pár sor, s pecséte sorsunknak.