Sosem szótlan
Csókját érzem homlokomon,
csitítgat az ölelésben,
hogy érezzem, kapaszkodom,
oltalmam ő a sötétben.
Szivárványszín üveggolyók
szétszóródnak… védelmeznek
éber igék, s eltanult jók
türelmesen illeszkednek.
Aggódása, szelíd dala
értem szól… nekem és rólam,
fülemben cseng kedves szava:
“Amíg érzed, sosem szótlan
a szeretet.”
Megyek haza, megyek, anyám,
nyíljon a ház kis ablaka!
Gyerekzsivaj, mint hajdanán,
fiad, lányod és unoka,
s az orgona jó illata
köszönt.
Megyek, anyám, megyek haza!
2015. május