Látomás

Látomás

Puszta sötét tájon
testtelen tömegek
örvénylenek körbe,
– ifjak és öregek.
Fut egy szürke lélek,
lepörgött a máza…
…Üres az, mint asztalon
a virágtalan váza.

Lélektelen szellem
a rókaképű Sátán,
korbácsával végigsújt
a felsebzett hátán.
Vére freccsen, csontja roppan
porrá égeti láza…
…Üres az, mint asztalon
a virágtalan váza.

Hazug kutyák vonyítanak
csapzottan a porban,
üvöltő viharban
oldalognak sorban.
Elsiklik mellettük
a szerető szív gyásza…
…Üres az, mint asztalon
a virágtalan váza.

Pillanatra felsejlik
távolban egy apró fény.
Gyorsan gyertek erre,
hisz' van még remény!
Emberarcú Isten Ő,
nyitva áll a háza…
…Üres az, mint asztalon
a virágtalan váza.

Simogatja arcom már
a narancs-lángú égi szél,
sikoltva rohan tovább
a sötét leplet tépni szét.
Ünnepel és éljenez
a szabad lelkek száza…
…Fény és pompa az asztalon
a virággal telt váza.

Bordány 2006 október 20.

“Látomás” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszönöm keni!
    Mint a datálásnál látható, ez egy 12 éves vers.
    Most, hogy előkerültek a régi írásaim, mostanában azokból válogatok ide, melyek megütik az általam megkövetelt színvonalat.
    Üdvözöllek:
    ;)riston

  2. [b][color=#cc0066]Kedves Oriston !

    Versednek jó témát választottál és sikeres a felépítése is, mert nekem nagyon tetszenek a visszatérő azonos rímek, mígnem a végén már az üres volt vázában, már virág is lett,,,
    Ez a versed is a tehetségedről és különös látásmódodról tanúskodik !

    Üdv.

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!