MEGJÖTT AZ ÓSZERES!

MEGJÖTT AZ ÓSZERES!

A szavak jégtömbbé fagynak,
nincs sugara már a napnak.
A pusztulásunk módszeres,
hisz megtervezte az isten;
Itt van, megjött az ószeres!

Összeszedi a limlomot,
amit a tegnap kidobott:
A betonba öntött tájat,
törzs nélküli gyökereket,
amikben a holnap szárad.

Vasat faló rozsdaszörnyet,
lépést, ami botra görnyed,
és azt, aki tovább keres
gyógyulást a halál ellen;
Itt van, megjött az ószeres!

Vidd el a csaló színeket
– nekik csak egy vak hihetett -,
a romba döntött házakat,
hol se nevetés, se sírás
– Az ószeres ott rád akad.

A dühünk szülte sziporkát,
– a szemünkből márt kilopták. –
Csillagtalan az éjszaka,
átitatja az aurát
a mosdatlan testek szaga.

Úgy lesz a vágyakból a cél,
ahogy ócskavasból acél:
A rozsdát lemarja a tűz;
– a fia a kereszten lóg,
de újra megszüli a szűz.

Mi is éltünk már ezerszer,
ez ellen nem volt ellenszer.
A hiba, az hiba marad,
akárhányszor ismételjük;
S az ószeres te vagy magad!

Szólj hozzá!