ELFELEDLEK

ELFELEDLEK

Sáraranyból gyúrt szerelmed
eljátszotta dics-fényét már
Te, talán észre sem vetted
Őszbe borult hét-határ
Nem virul virág csókodból
Elveszítette mély,méz-ízét
Öleltél még olykor-olykor,
majd elrabolt a messziség.
Elvágyódó lelked rideg lett
Úgy fájt a kihűlt szerelem
Vérem dermesztő hidegben,
boldogságom nem lelem.
Menj hát, ne is fordulj vissza,
kísérjen szerencse utadon!
Torkom fájó könnyem issza,
de nem rólad szól már dalom.
Egy újabb, tiszta szerelemről,
amilyenre vártam évekig
Elfeledem, kitörlöm arcod,
de néha még vádlón rám tekint.

Kékestető,2018.04.29.

“ELFELEDLEK” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa! Emlékezni mindig jó az ilyen kellemes emlékre mint szerelem, bár ha szakítással végződik már szomorú. Ezt olvastam ki soraidból. A vége pozitív és megoldást mutat., de még jöhet valóságban is hisz nincs korhoz kötve, igaza van Icunak. Visszaemlékeztem versed kapcsán, melyet oly őszintén, de harag nélkül, megnyugvással, írtad meg. Szeretettel gratulálok szép versedhez. Éva(f)

  2. Érdekes a,it válaszkent írtál a téged vigasztaló alkotótársaknak. Itt elválik a szerzô az alkotásától, minden a fantázia szülötte, tehát. Ahhoz képest nagyon meggyôzô, megtévesztesig.
    Rózsám, szeretettel és ámulattal,
    Gitta

  3. Drága Viola, és Icus!
    Ti is alkotó emberek vagytok, így tudnotok kell, hogy ez az érzés csak egy múltból itt maradt, kósza gondolat, szép emlék – semmi több. Nem vágyom már szerelemre, nem is tudnék vele mit kezdeni – annyira elidegenedtem már az ilyen felzaklató, lelket birtokló, legtöbbször értelmetlen "megnyilvánulásoktól". A szeretet, ragaszkodás, biztonság – az, ami hiányzik az embernek, amíg csak le nem zárul felette a sír. Köszönöm a megértő olvasást. Rózsa

  4. Drága Rózsa!
    Megértéssel olvastam örök nyugtalanságról, lázadásról szóló versedet. Nem akarlak vigasztalni, mert nem lehet. Mindig várni, remélni és hiába. Így telt el az én életem is, viszont egyszer majd, odafenn találkozunk az igazival, ha kiérdemeljük. Megnyugodtál?
    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

  5. Drága Rózsa!

    Fájdalmasan szép ez a versed is. A szerelem nincs korhoz kötve, jöhet még boldogság az életedbe. Szívből kívánom, hogy valaki törölje le a szomorúságot arcodról.

    Sok szeretettel: Icu(f)(f)

Szólj hozzá!