Szembe köpni azt…
Szeretjük szembe köpni azt,
kinek, mi mindent köszönhetünk.
Szeretjük azt hazudni annak,
kinek, hátat fordítunk, hogy:
– Szeretünk!
Szeretjük kihasználni azt,
kitől, segítséget kérhetünk.
Szeretjük azt hazudni annak,
ki, máskor nem is számít, hogy:
– Szeretünk!
Szeretjük bolondnak nézni,
ki, szeret, s türelmes velünk.
Szeretjük azt hazudni annak,
kit, hibáztatunk folyton, hogy:
– Szeretünk!
Szeretjük semmibe venni,
ki, naponként mindent ad nekünk.
Szeretjük azt hazudni annak,
kiért, semmit nem teszünk, hogy.
– Szeretünk!
Szeretjük szóval szeretni,
ki, egyszer megbocsájtott nekünk.
Szeretjük azt hazudni annak,
ki, értünk adta vérét, hogy:
– Szeretünk!
Szeretnénk mi mind elkerülni,
a ránk váró bús ítéletet.
Szeretnénk azt hallani attól,
ki, eltaszíthat végleg, hogy:
– Szeretlek titeket!
Köszi Emese, hogy olvastad!
Szép lett! Örömmel olvastam! (f)
Köszönöm a hozzászólásokat, természetes, hogy nem mindenkire igaz minden, hiszen nem vagyunk egyformák.
No, tehenke, ez bölcs nagy igzságot is tartalmaz, bár nyilván nem igaz mindenkire. A vers mondanivalója tetszett, a vers vége viszont, a záró utolsó két sor, valahogy nem. Verstanilag. Ritmus, rím, stb. Egyébként élvezettel olvastam ezt a látásmódot.
Kedves riskatehenke!
Az utolsó sorok, nagyon ütösek! Amit írtál az mind igaz! 🙁
Gratulálok őszinte versedhez!
Szeretettel olvastalak: (f)
Kata