Tükörtisztán ablakomból
Mint vörös félhold bújik elő a nap
Rónafalu égig érő hegyei között.
Felölti tavaszi köntösét, tájba olvadón,
mint sok kis kikandikáló macskaszemes ház,
az elnyúló hullámzó gerincen,
a természet bájával övezve.
Ablaküvegeik tisztán tükröznek
a városra szivárványszíneket,
bekacsintanak az alatta húzódó
völgyváros koszorújába.
Jó reggelt!
Békésen indul a nap, életet nyüzsgőn!
Felveszik az ütemet, az aranyló fénysugarak.
Őrködnek a nyugalom felett, és selymes
édes illatot hozó szellő megsimogatja arcom,
még erőt merítek és magamhoz ölelem
a végtelen szabadság érzetét.
Köszönöm a látogatást, és ha kedvet kaptál hát nosza induljel! Éva
Szép vers!
Még sohasem jártam arrafelé, de ettől a versedtől kedvet
kaptam hozzá! (f)
Margó! Köszönöm akedves látogatásod, szeretettel várlak legközelebb is. Éva(f)
[color=#cc0099]
Kedves Éva!
"még erőt merítek és magamhoz ölelem
a végtelen szabadság érzetét."
A csodás látvány valóban felemelő érzés a léleknek!
Szép versed örömmel olvastam!
Szeretettel:Margit(l)
[/color]
Kedves jégmadár, köszönöm méltatásod. Éva(f)
Kata! Valóban gyönyörű a környezet és megihlet. Köszönöm kedves látogatásod. Éva(f)
Köszönöm kedves Rita örülök, hogy ráéreztél. Éva(f)
Kedves Icu! Egy reggeli pillanat amikor kitekintek az ablakon és elém tárul a természet szépsége. Köszönöm a kedves látogatást. Éva(f)
Soraid gyönyörű szóképekben vetítették elém az ablakodból eléd táruló látványt. Gratulálok, szép és kifejező versedhez.
Kedves Éva! Gyönyörű helyen laksz, ha a táj ilyen szép versre inspirál.
Üdv: Kati
Szép verset írtál drága Évike!
Árad a szereteted városod iránt.(l)
Gratulálok: Ica