A jó vers titkai

Megosztás Nyomtatás 405 megtekintés 4 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

A jó vers titkai

Ha jó verset akarsz szerezni,
az alábbiakat tartsd szem előtt:
(mint akinek a feje-lágya rég benőtt),
kezdeni szépen, ugyanúgy befejezni.

Először teát igyál, legjobb a menta,
utána vegyél elő tiszta papírt,
ne olyat, amire már a pap írt,
és kell hozzá még lila színű tenta.

Ha ezek így megvannak, még
indokolt az érdekes-érdektelen téma,
(nagyon fontos ám az írói véna!)
A versíráshoz mindez már elég.

Üss léket a fejeden, (ne a másén!)
Engedd szabadjára gondolataidat!
Szólj a fásultnak, és annak is, aki vigad,
de ne feledd, ha te gyúlsz, más ég!

Tárd ki szélesre a mellkasodat,
láttasd hogyan kalapál a szíved,
sose veszítsd el a jó híred,
s mindig vállald az írott mondatokat!

Hallgasd környezeted szépségét,
lásd a természet minden zaját,
szagold meg minden mozzanatát,
tapintsd meg érzéssel fenséges ízét!

Mássz alá a mély mennyországnak,
repülj fel a pokol legfelső fenekére,
fesd a nyarat komor feketére,
s vesd étkül magad az oroszlánnak.

Leplezd le az őszinte igazat,
éltessed a vidám lelkű hazugot!
Akkor és ottan majd megtudod,
ha miden epehólyag kifakad.

Pegazusod, ha öreg csataló,
s nem vágtat az, csak poroszkál,
s borostája fakóbb lesz a kopottnál,
lehetsz attól még jó versfaragó!

Keress odavaló verscsengőket,
rázzad őket reggeltől késő estig,
az utolsó elhaló lélegzetig,
míg az ájert el nem szívják mellőled.

Tudj mindent, de ne ismerj semmit,
de értesd meg hol van Harlem,
(ut quisque ab ovo te „septem artem”)*
-talán valakinek majd még tetszik.

Ennyi csak a titok – a vers lelke.
Tégy magadévá minden fenti tanácsot,
akkor majd beérnek a poéma-kalászok,
s magjai kéjjel hullanak végül öledbe.

Bordány, 2017, november 5.

* ut quisque ab ovo te „septem artem” = minden területen a kezdettől a hét fő művészeti ágig, azaz az élet mindig tanulás.

“A jó vers titkai” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Mindig érdeklődve olvasom hozzászólásaidat, ezt is.
    A vers előzménye egy fogadás.
    Fogadtam egy barátommal, szerinte egy nap alatt nem tudok olyan verset írni, ami tömény humor, kötődik a vershez, tele van paradoxonnal (egymást kizáró ellentéttel) és még mondanivalója is van, ráadásul komoly a vége, nincs benne egy szó sem a halálról – ami jellemző legtöbb versemre.
    Nos két liter Unicummal lettem gazdagabb.
    Lehet, hogy ez elfogadható magyarázat soraimra.
    Magam nem tartom komoly alkotásnak, sőt(!!) de azért feltettem ide véleményezésre, hogy Ti mit szóltok hozzá.
    Köszönöm, hogy itt jártál!
    Üdv:
    ;)riston

  2. Tudod, kedves oriston, amit írtál az mind igaz, frappáns, megfontolandó, de csak a "botcsinálta-költőknek."Ennek ellenére tetszéssel olvastam, mert van benne ötlet és pikantéria, szellemesség…és, nagy-nagy igazság.
    Nem akarlak szavaimmal bántani, de az igazi – született – poéta, nem töpreng azon, mit írjon (jön magától) nem kell színes tenta, káprázatosra festi sorait a mondanivalóba vetett hite, és szeretete. …egyszerűen megnyillik, kiszakad belőle, és tisztító folyamként elárassza az alanyát, aki legtöbbször azonos, a megihlető személlyel.
    Én így érzem, persze, nem – szigorúan, és kizárólagosan – mindenkire vonatkozó tézis ez, hiszen a zseniken kívül léteznek jó, közepes, és gyengébb minőségű tollforgatók is, akiknek a művészetét szintén meg kell becsülni, mert ők is szórakoztatnak, nevelnek – gazdagítják irodalmunk tárházát.
    Legnagyobb költőink sem írtak mindig "kapásból" sőt remeket sem, de én azt tartom igazinak, ezért nem is nagyon szeretek pályázni – csak ha, egyébként is közel áll hozzám a téma, mert ott minden adott, irányított.
    Mindezek ellenére biztatlak, mert jó úton haladsz, van benned sok kiaknázatlan kincs. Szeretettel ölellek. Rózsa

Szólj hozzá!