Búcsú az ifjúságtól

Búcsú az ifjúságtól

Nem láttalak még sohase sírni,
de beszédes a szép, szomorú arcod,
hogy lehet e fájdalmat kibírni,
amitől így eltorzult a hangod.

Pislákoló benned már az élet,
a titkolózás nem tesz jót neked,
segítenék, úgy féltelek téged,
vigasz-szavakat félek, nem lelek.

Bánat borítja a szíved-lelked,
mert elszökött és téged elhagyott,
összedőlt egy egész világ benned,
a mi csillagunk halványan ragyog.

Búcsúzz el kérlek, az ifjúságtól,
az ősz hajszál divat és szédítő,
napsugár nekünk is jut a nyárból,
oly messze még a vég, a télidő.

Budapest, 2018. május 14.