Most és soha
Frontálisan ütközik
velünk az éppen [most]
– ez a m i n d i g: olyan állandó,
sehogy meg nem fogható,
mint egy eleven lélegzetvétel
sajátosan felgyűrődik
valamennyi idő, írd – számold,
fordítsd magad /f/elé
– mutat a [soha] megtestesült lét,
legyen az emléke is tiéd.