SOHA NEM HITTEM…

SOHA NEM HITTEM…

Akkor sem hittem, hogy létezik,
mikor igazán boldog voltam
Soha nem találtam két kezét,
ha tüskék közt kóboroltam
Soha nem hittem, hogy álmaim
Ő váltja egyszer valóra
Nem büntetett, ha vágyaim
vezettek téves, rossz útra.
Nem hallgatott a kérő szóra,
bármilyen szépen is kértem
Sokszor éjjel és virradóra
csak bolyongtam, elszállt reményem.
Nem tudtam enni, sem aludni
Elveszítettem minden csöpp kedvem’
Hagyott vad kétségbe lapulni,
mikor másé lett szív-szerelmem.
Elátkozhatsz, hogy nem hiszek,
de mást bizonyít az élet…
Nélküle nyílnak az íriszek
A rosszak tőle nem félnek(?)
Miért? Mondd meg, hogy miért?
S akkor hitem visszaveszem…
De nem alkudok meg semmiért
Oka van, hogy pogány lettem.

Eger,2018. május 11. F.egri Rózsa(Vadvirág)

“SOHA NEM HITTEM…” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves horla51!
    Jól estek őszinte, megértő soraid, és megnyugtató, hogy az én igazam a te igazad is. Köszönöm a megnyilatkozást.
    Lehet, behunyt szemmel élni, de nem érdemes, én a tudományban hiszek, és a megtapasztalásokban – ezekben nem kellett még soha csalódnom. Nem írhatok mást, csak, amit hiszek, érzek.
    További szép napot. Rózsa

  2. Kedves Rózsa!

    Tűpontosan megfogalmazott vers ez! Én sem hiszek semmiféle Istenben, hiszen csak körül kell nézni a világban.
    Senki sem a hitétől lesz jobb, vagy rosszabb ember!
    Persze azt látom, hogy aki hisz Istenben, az mentegetni próbálja, aki szerint a sok gonoszság csak az emberek rovására írható, vagy azt mondják, Istennek "célja volt vele"…
    Én nem látok semmiféle célt. És ha én elfogadom más hitét, elvárható lenne ez a másik részéről is. Amint látjuk, ez sajnos nem igazán működik! Ha működne, nem öltek, ölnének meg annyi embert ma is a hite miatt, más hite által!

    Szeretettel gratulálok a vershez! (f)

  3. Kedves kis-Kata!
    Nagyon jól esett olvasni meggondolt, érző szavaidat.
    Úgy látod a világot, ahogy kell…vannak hívők és nem hívők, de ez nem lehet szakadék közöttünk, ha mindkettő a jóért, szeretetért él, és küzd.
    Én most a fb-on, egy illetőtől kaptam hideget-meleget (inkább az előbbit) mert megmertem írni őszinte véleményem verséről. Nem volt pedig bántó szándék bennem, csak jóindulatú, fejlődését szolgáló ötleteket adtam (de, minek?) úgy éreztem, mint csoportvezető, erre jogom van…ill. felelősségem a színvonal megtartása miatt. Erre, szidni kezdte pogányságom, és hogy aki nem hívő nem is lehet jó ember…stb. alacsony szintű kontárnak nevezett, aki egyáltalán nem tud írni – csak az a szomorú benne, hogy előtte majd elolvadt verseimtől, és csodásnak titulálta azokat. Nem győztem elhárítani az imádatát – talán ez sem tetszett neki, de ismeretlenül – csak írásaim alapján – ne akarjon már senki szentté avatni (szerelmet vallani)…hát, ki is bújt a szög a zsákból, mikor már nem minden volt rózsaszín.
    Hát, milyen ember az ilyen? Ő, vallásos, de nem őszinte, nem emberséges, és nem belátó. Akkor, meg miről beszélünk?
    Ezért is, vallom azt, amit, mert ilyen tapasztalatok sora kérdőjelezte meg hitemet életem során,s egyetlen biztos pont végig én magam voltam, és pozitív életszemléletem.
    Erre mondják: " Vizet prédikál és bort iszik."
    Tudom, te is sok szomorúságon, aggodalmon mentél keresztül, és ez meg is látszik lelkeden, mert megtanultál: megértő, elfogadó lenni. Köszönöm kedves soraidat, nekem gyógyír volt lelkemre. Szeretettel ölellek. Rózsa

  4. Kedves Rózsa!

    Én hívő ember vagyok, de ettől függetlenül őszintén mondom, hogy megértelek. Az érveiddel vitatkozni sem lehet. Aki ezért elítél, vagy nem szenvedett sokat életében, vagy nem az emberek szívét nézi. Szerintem a jó Isten pontosan látja a lényeget attól függetlenül, hogy ki miben hisz vagy sem. Ha te most nem is hiszel benne, ő még hihet benned! 🙂

    Szeretettel: (f)

  5. Drága kis-Kata!
    Jól érzed, kicsit haragos-kicsit elkeseredett vagyok, mikor többen el akarják velem hitetni (70 hosszú év tapasztalata után,) hogy valaki "más" irányítja az én életem, és ha ebben nem hiszek, akkor megbűnhődöm érte. Akkor a sok fasiszta, náci gyilkos, és egyéb galád ember mért élheti háborítatlanul, sokszor boldogan a világát?Mért vannak háborúk, és lesznek súlyos betegek, és halnak meg ártatlan csecsemők, kisgyermekek, áldozatos életet élő családanyák…és folytathatnám. Nincs jogom senkire rákényszeríteni az én "hitem" de ez fordítva se legyen így!
    Tartsuk tiszteletben egymás elveit, elgondolását a világról, sorsunkról. Az én életem középpontja, mindig az : ÉRTELMES, ÉRZŐ SZÍVŰ, SEGÍTŐ-KÉSZ EMBER volt, s így is lesz, amíg élek.
    Erről szerettem volna vallani versemben, s bizony ilyen témáknál forrong bennem az indulat. Köszönöm, hogy olvastál. Rózsa

  6. Kedves Rózsa!

    Én haragot, elkeseredettséget véltem felfedezni versedben. Lehet, hogy tévedek! 🙂

    Szeretettel olvastam őszinte soraidat: (f)

    Kata

  7. Köszönöm a belém vetett "hitet" Valóban örökös keresésben vagyok, és ha van igazság, akkor életem alkonya előtt, még rá is találok arra a "dologra" ami irányította egész életem.
    Köszönöm a figyelmeteket. Rózsa

  8. Drága Rózsa!

    Komoly tartalommal bír a versed. A hit keresése, megtalálása belülről, nagyon mélyről fakad.

    Sok szeretettel időztem Nálad, gondolkodásra késztettél.
    Szerető öleléssel: Icu(f)

Szólj hozzá!