Mikor…
Mikor a szemeidbe nézek.
A tél olyankor elvonul.
Mikor a nevemen szólítasz.
Kertem virágba borul.
Csónakom most letért.
Elhagyva a vágyódás tengerét.
Kikötve áll partodon.
Mert útja végéhez ért.
Bevallom a vihar elmaradt.
Egy ideje már békén hagy.
Lelkem jégtakarója elolvadt.
Mert te nekem itt vagy.
Megakarom érinteni.
Magamhoz ölelni az alkalmat.
Hogy megmondjam neked.
A szívemet elragadtad.
Vadvirág47 köszönöm a segítséget 🙂
Kedves, érzéssel teli vers, jól építkezel, egész az utolsó versszakig, ott kissé megtörik a szép szavak íve:
Kedves Szolanzs!
Ne haragudj, tanácsomért, és nem kell figyelembe venned, ha nem értesz egyet, de én így – vagy , ehhez hasonlóan – írnám meg a végsó sorokat:
Meg akarom érinteni
Magamhoz ölelni a sorsod,
hogy eláruljam neked,
szívem csak veled boldog.
Szeretettel olvastalak. Rózsa