A gondolat szabadsága
Vajon szárnyalhat-e minden gondolat,
vajon hozzád jut akár egy pillanat,
vajon hegyen, tengeren át megérinti,
vajon a távolság érzéseimet elfedi?
Mert vannak köztük olyanok is,
melyek nem repülnek, de marnak,
vívódásaim talán sírig kísérnek,
nem szólok, mert kárognék mint a varjak.
A lenyelt bántások, vádak,
a ki nem mondott szavak
emésztik bensőmet régen,
lázadok, mert ez lesz a végem.
Ó gondolat, nőj valósággá,
segíts, hogy kiáltsam világgá!
Elég volt… nyelni sokak mocskát,
csendre vágyom, lássam a napocskát!