Légvárparti
Süpped a mezítláb ingatag talajon,
tarka szivárvány ül felhőtlen kacajon.
Pörög és forog az ég felé útközben,
színes titka villan gyerekszem-tükörben.
Mosolyog a sárga, hol a nap hunyorog,
rajtakapott szél szétkócol egy dallamot.
Magasra fel! Derűt szór lombok zöldjére,
tárt karok a világ sokszínűségére.
Röpke pillanat, hol a messze is közel,
csak kisgyerek… de mindent átér, átölel.
Kedves Ilona! Szép vers. A gyerekek felhőtlen öröme sugárzik minden sorból.
Üdv: Kati