Mosolygó felhők játszanak és fantáziám,
elképzelem mit ábrázol az égi képtalány.
Napsütési tivornya éber tudatgondolat,
égre tekint s krikícsel, oly pihent kábulat.
Rest a résen a mennyboltot bámulom…
Egyvést ámulok, nyitott szájjal is tudom…
A bárányfelhőket terelő juhász vagyok,
lágy szellőkutyáim unatkozó angyalok.
Csillagszemtelenségnek tűnhet tán az ok,
képlékenyen híveskedőt, látnak fent azok.
Rest a résen a mennyboltot bámulom…
Egyvést ámulok, nyitott szájjal is tudom…
Biztos nem karics lesz kurta farkú biz\’ ám,
tusakodik zobogás közepette talán talány.
Nyugágyon nyom se ó dikó, de fajin e fája,
megszimmant illatra früstök íze számban.
Rest a résen a mennyboltot bámulom…
Egyvést ámulok, nyitott szájjal is tudom…
Tesznyélkedve sürmölgök ha kitalálhatom,
malátalé kegyelme mit ábrázol fönt vajon?
Angyalkáim itt bóklásznak boksa buksimon,
sufrant a napszúrás, így nem pásztorkodom.
Rest a résen a mennyboltot bámulom…
Egyvést ámulok, nyitott szájjal is tudom…