Medárd
Alig ruhában még a hajnal,
az erdő oly szelíden hallgat.
Álmos fák fölött madár köröz.
Szűk lőréseken a bükk között
villám bújik meg, lángoló szikra
a fa törzsébe belenyilall.
Sárga mezőben tócsa loccsan.
Az úton pipacsok parazsát
kioltja a hűvös reggeli szellő,
kalandos kedve szirmokkal száll.
Sok az eső, vézna lett a nyár,
Medárd kattog a borús felhőn.
A homok beissza lépteinket,
keleten a Nap mindig felkel.
Drága [b]Rzsike, Ida[/b]
Nagyon szépen(l)-ből köszönöm a megtisztelő soraitokat!
Öleléssel: Ica
Drága Ica!
Gyönyörű képeket festettél. Az ecset a nyomába sem érhet annak, amit Te szavakkal tudsz festeni.
Szeretettel,
Ida
[b][i][center]Remek,szép,gyönyörő,…..ilyet valóban csak te tudsz.[/center][/i][/b]
Kedves [b]Rita, Kati, Icu[/b]
"Medárdkor, ha esik akkor negyven napig" ez volt a szólás a régi öregek megfigyelése alapján. Sajnos ilyen a nyár, de már melegedik az idő.
Köszönöm szépen az olvasást.
Szeretettel: Ica
Drága Icám!
Nagyon szép ez a versed is, annyira kifejező, így csak Te tudsz.
Szeretettel gratulálok: Icu(f)
Kedves Ica! Szép vers egy nem olyan szép nyárról. Találó sor: "vézna lett a nyár".
Szeretettel: Kati