Medárd

Medárd

Alig ruhában még a hajnal,
az erdő oly szelíden hallgat.
Álmos fák fölött madár köröz.
Szűk lőréseken a bükk között
villám bújik meg, lángoló szikra
a fa törzsébe belenyilall.
Sárga mezőben tócsa loccsan.
Az úton pipacsok parazsát
kioltja a hűvös reggeli szellő,
kalandos kedve szirmokkal száll.
Sok az eső, vézna lett a nyár,
Medárd kattog a borús felhőn.
A homok beissza lépteinket,
keleten a Nap mindig felkel.

“Medárd” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Ica!

    Gyönyörű képeket festettél. Az ecset a nyomába sem érhet annak, amit Te szavakkal tudsz festeni.

    Szeretettel,
    Ida

  2. Kedves [b]Rita, Kati, Icu[/b]
    "Medárdkor, ha esik akkor negyven napig" ez volt a szólás a régi öregek megfigyelése alapján. Sajnos ilyen a nyár, de már melegedik az idő.
    Köszönöm szépen az olvasást.
    Szeretettel: Ica

  3. Kedves Ica! Szép vers egy nem olyan szép nyárról. Találó sor: "vézna lett a nyár".
    Szeretettel: Kati

Szólj hozzá!