A falu fölött…

A falu fölött…

A falu fölött
a templom tornya
magasra nyúlva
az égre kiált.
Szenvedők jajja,
könyörgők könnye
oltalmul hívja
az Ember fiát.
Százféle sóhaj,
ezernyi óhaj
imává fonva
tekeredik, s a
légüres térben
elhalkul minden.
És szertefoszlik.

“A falu fölött…” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Kati !

    Még egyszer leírom ugyanazt, mert a gépem az elsőt törölte .

    Légüres térben
    elhalkul minden
    És szertefoszlik.

    és megtisztulva a templomajtón kilép az ember a gonddal terhelt világba, de legalább annyival kevesebb a világ gondja amitől megszabadult odabenn. Ha örömeit köszönni ment azt megosztani,nem teszi le, ahhoz ragaszkodik.
    Szeretettel grat. Zsófi.

Szólj hozzá!