Szívbe kötve

Szívbe kötve

Ősz aranylik, sárga sok falevél,
rőt színekben nyílnak ki a napok,
hogy opálosabbak a tegnapok,
emlékeim megmaradnak. Ne félj!

Én őrzöm nyarunkat szívbe kötve,
csillámló föveny sós illatával,
Augusztus hulló csillagával,
szerelmünket örökre megkötve.

Anaïs

“Szívbe kötve” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Örömmel olvastam szép versedet. 🙂

Szólj hozzá!