Tavaszi zápor
Selyemszálú hálón barna pók szendereg,
röpke szellő támad, hálója megremeg.
Szalmaszál sodródik, apró hangya rajta,
parányi kis testét hűs zápor csókolja.
Tiszta a levegő, friss esőillatú,
katica szaladgál, fényes tükörhátú.
Vidám csigák mindig örülnek a víznek,
egy kis zápor után, hipp-hopp, előjönnek.
Napsugár mosolyog, legyek szárítkoznak,
méhecskék zümmögve örülnek a napnak.
Pókhálót ezernyi üveggyöngy díszíti,
lakója hol lehet? Ebédjét keresi?
Ilyenkor erősebb a természet illata,
földnek, fűnek, fának finom áramlata
telíti a tüdőt, sejteket átjárja
millió virágnak égi aromája.