Elszalasztott…
Meghasad naponta a kérges réteg,
felszakad…
él…
Eleven arcok, elfojtott hangok,
lélegzetek a vaskalapok alatt,
s visszhangzó nyűg.
Az elégedett maszkot
marja a lét-erózió…
Elég?
Itt-ott áramló, szabad fénytöredék
ütött-kopott vágyakra ül könnyedén.
Megcsillan, valamit felnyit,
de nem ígér szépet, nem ígér semmit.
Csak a látványtól össze nem törik
egészen a reménytelen…
Maradhat így is… tétlenség rá a folt.
Sok apró szikra, ami sosem lángolt,
így fakul szürkén, kihuny nyomtalanul,
megnevezetlenül,
kimondatlanul…
Kedves Ilona !
"Itt-ott áramló, szabad fénytöredék
ütött-kopott vágyakra ül könnyedén "
Úgy gondolom ,hogy ezekben a sorokban van a lényeg !
Mély gondolatokat bontogatsz szepen,kecsesen !
Gratulálok szeretettel….Babu(f)
Elgondolkodtató!
Gratulálok: Ica
Amíg van élet a kéreg alatt, nem szabad elfojtani a tétlenséggel. Lehet, hogy valamelyik kis szikra tűzvészt okoz, ha felélesztjük, de megéri. Tetszik a versed.
Üdv: Kati
Itt-ott áramló fènytöredèk ütött-kopott vágyakra ül
Igy igaz gratulálok versedhez