MESE-VILÁG

MESE-VILÁG

Vágytam én az üveghegyre,
és az aranyhajú tündér lányra
Száz vidám, színes pillangóra,
s az aranypénzes hal-csodára…
Hogy örök varázslat öleljen át,
és az irányítsa szerény sorsom’
A mesevilág összes nagy hősét
lelkem legmélyében hordom.
Imádom, fehér lován a herceget,
és a nyálkás, rút, béka-királyfit
A tövisek közt alvó Csipkerózsát
Tudom, hogy éltek – ez nem ál-hit.
Mesés lény igazán csak te vagy:
Jöttél, öleltél, majd köddé lettél
Ma már biz' abban is kétkedem,
hogy egykor szívedből szerettél.
A jó meséket még ma is hiszem,
és féltett kincsként dédelgetem
Csillogó, nevetős szemekkel,
kis unokáimnak mesélgetem.
Ez a való világ sötét, és konok,
oly durva érzékeny énemnek
Inkább élnék én a mesékben,
hol társaim a törpék lesznek!
Ha, rám borul a sötét égbolt,
felöltöm tarka mese-ruhámat
Csillagokon táncol a vén hold,
csak tündér-keresztanyám láthat.
Velem örül mind: fű, fa virág
A boldogságom, már szinte égi
Oly andalító, s könnyűvé tesznek
az Ezeregy éjszaka élet-meséi.

Vágytam én az üveghegyre,
de csúcsára fel nem jutottam
Mindig csak hittem, de egyre
a zord földre visszahullottam
Hol van az a szép Meseország,
ami rám vár, és végleg befogad?
Hol van a beígért mennyország?
A nagy csendtől szívem megszakad.

Eger,2018. június 24. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“MESE-VILÁG” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Szép lehet a meseország, a mennyország. Ha itt a Földön nem találjuk meg…akkor hol?
    Gratulálok Rózsa szeretettel: Ica

Szólj hozzá!