Tükörkép
Reggel mikor felkeltem,
Azonnal a tükörbe néztem.
Megláttam fáradt arcom.
Gyűrt homlokom, összes ráncom.
Csak üresen bámult vissza rám.
Övé a szemem, övé a szám.
Igen, kísértetiesen hasonlít rám.
Kálóczi Balázs
“Tükörkép” bejegyzéshez 1 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves önkritikus sorok – hát ez van Balázs, bizony nem jó mindig a tükörbe nézni, mégis megtesszük, mert kíváncsiak vagyunk a változásokra, amik arcunkra rajzolódnak. Rózsa