Alföldi július
Tűzaranyba vonva
ring a szilfa lombja,
rekkenő a csend itt.
Rókalepke röppen,
révedő körökben
fényharangot csendít.
Rezge álmaimra,
mintha már ma hívna,
ajtót tár a messze.
Őz-szelíd a vágyam,
nádas ingoványban
jár a mába veszve.
Reng a Nap dagadva,
mint egy sárga labda
gördül át az égen,
s mintha mégse fájna,
port hevít a tájba
puszta létezésem.
Kedves Rita és Eta, köszönöm szépen! 🙂
Nagyon tetszik!!!
Köszönöm szépen, hogy meglátogattál és írtál!
Remek vers.
Gratulálok kedves Zina.(l)
Köszönöm szépen Rózsa, és nagyon örülök, ha így van és tényleg szívesen olvasgatod a verseimet.
Neked is köszönöm kedves Kati, hogy figyeltél a ritmusra is. Remélem, hogy azért a tartalom volt az elsődleges. 🙂
Szép trocheusok, de hangsúlyos verselésnek is megteszi.
Üdv: Kati
Gyönyörűséges…ezzel mindent elmondtam.
Nagyon szeretem a verseidet…legtöbb, egy igazi, kis remekmű. Ölel Rózsa