Jaj!

Jaj!

Jaj a bánat.
Jajgat a fáj.
Kismadártestű szív verdes
bordámra kiülve,
mintha repülve
könnyebb lenne a terhe,
a mindig befele gyömöszölt
szomorúság.
Mint göcsörtös fáról
az elszáradt ág,
úgy hull le rólam
a világ.
Csak csupasz-csont-magány
marad helyette.
S ha helyembe egyszer
majd más kényszerül,
beleszelídül,
vagy jajongva
messze menekül.

“Jaj!” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. [i]Csak csupasz-csont-magány
    marad helyette.[/i Micsoda alliteráció(f)
    Gratulálok! Szeretettel olvastalak.
    Barátsággal: Anita

  2. Kedves Kati!
    Minden napunknak van öröme és nehézsége….amit
    nekünk kell megoldani. Ezt természetesnek kell venni
    és tudni kell,hogy " Ki mint veti ágyát…úgy alussza álmát!"
    Szeretettel: Teri

  3. [b][i][color=#ff0099][center]Kedves Kati!

    Köszönöm a látogatásodat versemnél.
    Remek verset írtál.
    Szeretettel: Ili (f)[/center][/color][/i][/b]

  4. Hello kedves Kati !

    Kösözntelek ,örömmel olvastam szép , de szomorkás hangulatu gondolatidat. Tessék elhessegetni ezeket a" kismadarakat " Kivánok szép nyarat és vidám alkotókedvet neked. Maradok baráti tisztelettel feléd .üdvözöllek szeretettel -shf/Istvan

  5. Kedves Zsófi, Rita, Ica!
    Köszönöm, hogy elolvastátok és véleményeztétek a verset. Sajnos, azok közé tartozom, akiket nem kényeztetett el az élet. De sokan vagyunk így ezzel.

    Szeretettel: Kati

  6. Kedves Kati !
    Tisztában vagy azzal, hogy mindenkinek meg van a maga fájdalma, keresztje. A másé lehet nehezebb vagy könnyebb de mindenki a magáét érzi legnehezebbnek. Erre a legkifejezőbb soraid:
    "S ha helyembe egyszer
    majd más kényszerül,
    beleszelídül,
    vagy jajongva
    messze menekül."
    Szeretettel olvastalak.Gratulálok,Zsófi.

Szólj hozzá!