száraz ágak roppannak

száraz ágak roppannak

hallgató erdő, öreg megfáradt fák várják
sorsuk végét, mikor az idő földre dönti
az évgyűrűk százait, s fon talán belőlük
egy kék-zöld virágmezőt, és benne hirdeti
a jövőt, csak pár borostyán üveg-csepp marad
s majd válik egyszer ékszerré egy női nyakon,
felhők söprik az eget, fekete árnyalat,
elvétett trillák, fáradtság a madárdalokon

apró száraz ágak roppannak talpam alatt,
léptem lassul, fáradok, egy fűzet keresek,
alatta régi padot, újra melléd ülni,
a világgal már réges-régen nem perelek,
hallgatok, néha álmodok, hosszú éjszakák,
hajnalok előtt ébredek, ne legyen reggel,
jobb a csend, a nappal kusza összevisszaság,
érzem, végleg lehunyom szemem – ha a nap felkel.

“száraz ágak roppannak” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Babu

    Én már az éjszakát kívánom…..a csendet….

    üdv
    iMRE

  2. Kedves Imre.
    Elsősorban fogadd őszinte részvétem gyászodban!
    Szépséges soraidban nagyon sok a szomorúság .
    Még élned kell , biztatnod kell másokat is !
    Még vannak csodák a földön,még virágoznak fák ,
    még sok napsugár világit majd szemedbe !
    Gratulálok szeretettel és kivánok megnyugvást !
    Babu(f)(l)(f)

  3. Kedves Kati

    Lenne talán még dolgom, de már se kedv, se energia nincs….megöregedtem nagyon…

    üdv
    iMRE

  4. Kedves Imre! Aki ilyen verset ír, annak még dolga van a földön. Főleg a második versszak szívszorító, de szép.
    Üdv: Kati

  5. Kedves Rózsa

    Örülök, hogy a gondolataimat "élet-szagúnak" tartod…igyekszem mindig őszintén írni…ez alap egy írásnál….

    Dolgom van még?….nincs….mennem kellene nekem is….de gyáva vagyok..

    iMRE

  6. Drága Imre, ez a versed egyszerűen csodálatos, maga az ÉLET.
    Minden sora kedves visszaemlékezés, és kicsit szomorkás búcsú az
    itt – maradóktól. A végső búcsú elkerülhetetlen, de még ne készülj, még itt van dolgod! Továbbra is gyönyörködtetni minket élet-szagú gondolataiddal. Szeretettel gratulálok. Rózsa

Szólj hozzá!