Zivataros éjjel

Zivataros éjjel

Ezüstöt szór szét a holdudvarán a szél,
párában pangó homályban az azúrkék.
Csillagok ágyára sírva borul a felleg,
lassan mozdul, árad, apad a pára,
ringat ijesztő, fekete, sűrű csendet.
Remegő semmi áll ott s egy pillanat,
tombol a Vilitánc, forog szakadatlan,
dörgő tűzeső nyomában vad szörnyek,
pokolban születtek, ott halnak reggel.
Múlik a vihar, csitul az ég zengés.
A semmi arca belepirulhat, ha a Nap
ragyogása átveszi újból a hatalmat.

“Zivataros éjjel” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Drága Ica.
    Nagyon szépen ábrázoltad a nyári zivatart.
    Ügyesen megfigyelhetted az ilyen természeti jelenséget.
    Az igaz ,hogy kell az eső ,de ami most van
    az már sok egy kicsit.
    Szeretettel olvastam……Babu(l)

  2. Szeretem az esőt, és a kisebb zivatarokat. A nyári zápor egyenesen megszédít, friss, üde illatával. Nem szoktam félni a mennydörgéstől, villámlástól sem, de olyankor nem jó a szabadban – ablakból az is csodás látvány. Tegnap szivárvány keletkezett a gyorsan lezúduló, haragos vihar után – imádtam – rögtön le is fotóztam. Icusom, szépen írtál erről a természeti "tüneményről"
    Jó volt olvasni. Ölellek. Rózsa

Szólj hozzá!