EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT…

EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT…

A tündérek nyugtalanok,
mert a mesékben egyre több
a valóság, s a galambok
tollán a fehéret vércsöpp
festi át rubintvörösre.

Mintha egymásba szövődne
múltunk és jövőnk fonala,
mit összecsomóz örökre
egy titokzatos kabbala,
elrejtve előlünk a célt.

Ma mi igaz, és mi a vélt?
Lelket már nem gyógyít mese,
a sárkány kegyelmet nem kért,
hisz újra kinőtt a feje,
s a vitéz csak csalva győzhet.

A mostohája ráförmed
– Te átok, megszegted szavad!
Helyette most apád öld meg! –

Holle anyó nem ráz havat,
a prizmába zárt üveghegy

színei újraszületnek,
s meghúzzák agyad kontúrját.
Sánta táltoson ügetnek
a varázslók, és föltúrják
csillagporért a sírgödröt.

Magadat hiába gyötröd,
a vigasztalást nem hallod,
mert füledbe viaszt öntött
az, aki márványból alkot
cselszövőknek ármányarcot.

Ki visel ma báránymaszkot,
s ki vállalja ordasarcát?
Nem kell elégtételt adnod,
hisz büntetlen átkozhatnád
a káromló tündéreket.

Nézd, alamizsnát kéreget
sarkon a vasorrú bába!
Az almát, mit megmérgezett,
okádd a mai világra;
talán így megtisztul tested.

A hét törpéből már csak egy él,
Hófehérke vadásszal hál,
zárt osztályon Kuka remél,
hogy megváltást hoz a halál.

A valót színesre fested
újra és újra szüntelen,
míg a legutolsó sejtet
is megöli a küzdelem.

Egyszer volt, hol nem volt, túl az
Óperenciás tengere…

Szeretnék továbbmesélni,
de folytatni már nem merem.

“EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Attila!
    Szeretettel olvastam meseszerű versedet, .
    Bár nagyon sok az igazság benne,de a világ
    ma már fejjel lefele áll,úgy ,hogy a versed is beleillik a képbe
    ,sajnos .
    Gratulálok…….Babu:((f)

Szólj hozzá!