Nem az vagy

Nem az vagy

Sorsod görget, mint lavina,
mibe kapaszkodnál, ha tudnál?
Látszat szerint ítélnek,
valójában nem az vagy.
Tudod, tudnák a valót,
ha nem volna képmutató e világ.
Pedig az mélységesen valós,
a felszín számít csupán.
Nem tehetsz semmit,
külsőre mérnek téged,
nincs igény, hogy valódat értsék,
ami benned az emberi érték.
A vagány, laza világ, lesöpöri lényed,
a kacér báj sokakat egekbe emel,
hogy versengenél kihívásokkal,
amikor bicegve élsz magányodban?
Körbe mosolyognak, sajnálnak,
megszenvedted sorsod, hiába?
Reményed vesztetted a világban…
vágynál több lenni kiáltva?
Elrohannak melletted az esélyek,
mégis vannak benned remények.
Megszenvedted sorsod, el nem hagy,
alázattal éltél, ember vagy!
Szívedben a jóság, szeretet,
csak az tudja, ki társad lehet,
rád figyel, veled érez,
lelked emeld fel az égre!
Legyen nyugalmad végre,
hiszen tied az érdem,
vagyunk, kik nem a látszatnak, élnek,
belőlünk őszintén szól az lélek.