KÖRHINTA

KÖRHINTA

A gondolatom, űzött lepkeként csapong
A múlttól fél, és a jövőben keres új utat
Közben a lelkem áldozatként jajong,
és emlékeimben csak a szép után kutat,
de sokszor szürkeség lepi be a múltat,
s a holnapon sem mindig biztató a fény
Felednem kell a gyermekként tanultat,
felednem kell azt, ki voltam egykor én.
Változik az ember, mint ahogy a világ
A gyors körhintából nincs soha kiszállás
Voltak szép percek is – szívből nyíló virág
Csak menni kell előre, nincsen megállás.
Forró ölelések, és dermesztő hajnalok
váltakoztak a szürke mindennapokban
Belül azt hittem, még mindig az vagyok,
akinek születtem jó anyám karjaiban…
De, ez ámítás, sebes körhinta az élet,
hol fenn-hol lenn, és oly szédítőn forog
Ölelő karodban a messzi csillagokig érek,
Szerelmünkön, vad forgószél sem hagy nyomot.

Eger,2018. július 2. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“KÖRHINTA” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Rózsa! Egy bizonyos kor után számvetés csinál az ember mi volt és mi várhtó esetleg még. Mi az mit jól csináltunk, mit rontottunk el Nagyon szépen leírod érzéseid, gondolataid , de a végén ott ragyog a boldogság és ez oly megnyugtató. Remek versed szeretettel olvastam. Éva(l)

  2. [b][i][center]Rózsa, műlt és jejen,Itt van velünk.Összekapaszkodva minden megoldható.Hol könnyebben, hol nehezebben.Gratulálok szép gonolataidhoz:Rzsike[/center][/i][/b]

Szólj hozzá!