Gyermekévek
Az úgy volt, hogy éltem
a természet ölén,
ringatott madárdal,
tündökölt a napfény.
Hosszú poros úton
társak voltak a fák,
és az út porából
kötöttem bokrétát.
A nyár varázsos volt,
bíbor hajnal keltett,
szüleim száműzték
égről a felleget…
Régmúlt gyermekévek
távol, messze ringtok,
szivárvány színekben
mind vissza ragyogtok…
Gondolatom ott jár
ismert ösvényeken,
nem jár arra senki,
és minden idegen…
…mégis ott vagyok én
e varázsvilágban,
ott, a tanya helyén
egy szál kis virágban…
Drága Rita!
Igen, szépek az emlékeim, a felejthetetlen gyerekkor…
Köszönöm kedves soraid.
Szeretettel (f)
Ida
Kedves Maria!
Örülök! Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel,
Ida
Drága Ica!
Igen, azok szépek voltak.
Köszönöm kedves soraid.
Szeretettel (f)
Ida
"
Hosszú poros úton
társak voltak a fák,
és az út porából
kötöttem bokrétát." Jó volt olvasni versedet: Maria
Drága Ida!
Szép a versed,(l) mint a gyermek éveid. Jó volt itt nálad!
Szeretettel ölellek: Ica