Nyár

Nyár

A piruló, szöszke kis tavasz
felnőtt lett már.
A kacér nyár
lángvörös fürtjeivel ravasz
tréfákat űz.
Szem-szája tűz.
Este kemence-meleg teste
mintha téged
ölelgetne,
közben a felhőkre kacsingat.
Villámokat
csihol, aztán
nyakon önt egy dézsányi vízzel,
és jót kacag.
De látni már
szája körül a mély ráncokat,
és néhány ősz
hajszálat a
csábító, vörös zuhatagban.

“Nyár” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Nagyon szep nyarat abrazolsz !
    Sajnos kisse megfordult a termeszet haragja
    es naponta " onti nyakadba a dézsányi vízzet "
    Szep szavakkal szepet irtal.
    Oszinte gratulaciom ……Babu(f)

  2. Kati! Engem késztetett a versed asszociáljak egy nő alakra, kisleánytól az idős korig, s még csodásan festetted meg versed a nyár szépségével, elbűvöltek soraid. Nem elég egyszer elolvasni oly szép! Szeretettel. Éva(f)

  3. Kedves Zsófi, kedves Rita! Örülök, hogy nálam jártatok, és hogy tetszett a vers. Ez a nyár most olyan szeszélyes, mint egy elkényeztetett hölgy.:)
    Üdv: Kati

  4. Kedves Kati !
    Élet képek a nyár versedben csodálni valóak.
    Élet képes képek közé illesztettél korán vénülő aggódó "mély ráncokat és néhány ősz hajszálat". Mintha emberi lenne egy kicsit.
    Nemcsak a nyár nem bírja a nehézség fokokat.
    Szeretettel grat. Zsófi.

Szólj hozzá!