A Kápolna
Mindenség-érintő
láthatatlan kezed
világokra segít, s
ugyanazzal temet
nem győzök ámulni
e művész trükkökön
netán szent bűvészként
varázsolsz tükrömön?
átfordítod képem
satírozott fényét…
oly sötétnek tűnik
innen a te békéd
(feldúlt harcos szeme
tekint a távolba
csatákban kivérzett
lelkében gázolva)
…..
jó és a rossz között
őrlődünk mindnyájan
kaptunk útmutatót…?
mondod: fűben-fában –
s keressük azt folyton
erdőkben ácsolva –
szétvágott rönkökből
épül sok Kápolna.
(2018. július)
[b][u]Drága Rózsa, Éva, Babu és Teru![/u][/b]
Nagyon szépen köszönöm az olvasásokat, véleményeket. Szeretettel fogadtam mindőtöket. Éva
Kedves Éva!
Versed nagyon igaz….!
A szívemet megszólaltatja…Elgondolkodtam a komoly
soraidon,,,,,Köszönöm : Teru
Szeretettel olvastam versedet !
"Mindenség-érintő
láthatatlan kezed
világokra segít, s
ugyanazzal temet"
Nagyon szépen összekötötted a Kápolna és az ember
nyomorúságát, boldogságát !Hasonlatok amiken hánykolodunk !
Szeretettel…..Babu:]
Mindig nagy figyelemmel olvasom jobbnál, jobb verseid. Sokatmondóan, nagyszerű. Letisztult szép sorok. Szeretettel. Éva(l)
Szebb tán nem is lehetne, pedig nincsenek benne eget verő hasonlatok, kábító frázisok – olyan természetes, ember-közeli.
Szeretettel olvastalak. Rózsa