Öntudatodnál

Öntudatodnál

Elmesélném lelked ébred,
valóság van, álmod téved.
Céllal felráz s majd eléred,
pergő élet, sorsod végzed.

Szeretetted otthon fészke,
bentről száll, más szívébe.
Imára térdelt pillanat léte,
magas mérce, szöges léce.

Békés mosoly erős vérted,
emlékezzél, most is vésed.
Magadban a súlyát méred,
kincs térképe, belső réted.

Szemed tükre eged kékje,
eső könnye, küld a révbe.
Kevélyek a tények mérge,
révedezve rejtve, fénybe.

https://www.faceb…442081521/

“Öntudatodnál” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves László.
    Nagyon tetszett a csupa bokorrimes versed !
    Erdekes módon játszol a szavakkal ,ami megragadta
    figyelmemet !
    Szeretettel gratulálok !………Babu(f)(f)(f)

Szólj hozzá!