A névtelenül meghalt katonák emlékére
Este van, csend és nyugalom;
Nyár végi fülledt unalom.
Golyó csak néha röppen,
Estefelé ágyú sem dörren.
Derűs, csillagos éj várható,
Jaj annak, aki kihasználható.
Hajnalban lesz a következő támadás,
Agyatlan, esztelen, őrült rohanás.
Zivatarként zúdulunk előre,
Aztán sokan kerülünk sírgödörbe.
Istenem, most segíts meg engemet!
Sok év után láthassam feleségemet!
Te, aki felette vagy minden embernek,
Elég Isonzóból, kárhozat az őrmesternek!
Nem akarok embert ölni soha, soha!
El akarok menni innen haza, haza!
Még ölelni akarom nejem, nejem!
Engedj haza, Istenem!
Engedj haza Istenem a sorok elején és a sorok között. Igen jó beleélő képesség kellett hozzá Ferenc. Grat!