Jött, van és lennie kell

Összes megtekintés: 176 

Jött, van és lennie kell

Csírájából kikelt az élet,
Gyönyörök sugarában mosolyog,
Szívnek gyöngéd szeretete e lélek,
Bimbódzó ártatlan apró álom.

Hajnali hűs pírban ébredt sóhaj,
Gyöngyöző sejtelmes kikelet:
Aranyló szálakkal átszőtt óhaj…
Ó, te léteket óvó, ölelő meghitt szeretet!

Csücsöríti csöppnyi cserfes száját,
Apró kis keze már egy vasököl,
Tündérek szeretetfénye ragyog arcán,
Szeméből a csillagok tükre tündököl.

Pompájában viruló boldogság sugara,
Még álomvilágban repkedő kismadár,
Lényéből sarjadó kedves hangok dallama:
Lágy kötelék, egy csilingelő napsugár.

“Jött, van és lennie kell” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Tudod, ahogy haladtam előre rendkívül bensőséges, tiszta érzéseket sugárzó versed olvasásával, főként az utolsó "koronás" versszakban, nekem az öt éves, tündér unokám, Karina képe rajzolódott ki a szívemben:)
    Gratulálok szeretettel: Éva

  2. Hello kedves Tamás !
    Köszöntelekés örömmel olvastam szép hangos gondolatid , gratulalok.
    "Hajnali hűs pírban ébredt sóhaj,
    Gyöngyöző sejtelmes kikelet:"
    Maradok baráti tisztelettel feléd ,köszönöm a szókat ,a tollnál jelen vala shf/Istvan 🙂

  3. "Tündérek szeretetfénye ragyog arcán,
    Szeméből a csillagok tükre tündököl."

    És nagyon szeretve van. 🙂

  4. Bensődből áradó gyöngédséggel, szeretettel írsz életed újabb napfényéről, aki boldoggá tesz, felmelegíti rideg napjaidat is.
    Szeretettel olvastalak. Rózsa

Szólj hozzá!